Bikarodeó

Lovas

tábor

Paraszt

Olimpia

Tábori beszámoló

Szarvaskend, Szabó tanya, Július 13-19.

 

 

Július 13. napja, vasárnap. Reggel 7 óra, indulás Szarvaskendre, akkor el nem tudtam képzelni mi lehet az, amiért ennyit utazok… Törökszentmiklósról, az Alföldről, egészen a Vasi-hegyhátig… kalandos utunk során útba eső nevezetességeket is meglátogattunk, így benzinkutat és egy meg nem nevezhető áruházláncot. Miután a remek, gazdaságos termékekkel jóllaktunk, indultunk tovább, Budapesten egy kis pihenőt tartottunk.

            

             Egy (vagy talán kettő?) eltévedés után végre elértük a Szabó tanyát. Néhányan már lovakat simogattak, vagy a kutyákkal játszottak, mert kutyákból lehetett találni jó párat. Az egyik egyed, Spikey szerény társaságunk üdvözléseképpen, a nyitva felejtett kocsiajtókat kihasználva eltulajdonította, majd lelkes társaival karöltve vidáman elfogyasztotta áruházi kirándulásunk maradékát, néhány akciós sajtos kiflit… fejenként átlag 110 forintos kárt okozva nekünk ezzel. Miután megérkeztünk, Laci bácsi üdvözölt minket, és Tibibát, derék táborvezetőnket azon nyomban elragadta körünkből, a tábor részletes bemutatása ürügyén. Néhányan még mindig lovakat simogattak, mások hevenyészett játszadozásba kezdtek a tolvaj ebekkel.

 

Kisvártatva újra megjelent a tábor legnagyobb alakja (minden értelemben véve), Tibibá. Néhány fiatalabb gyermek szüleivel érkezett, kik csemetéjüket féltve, rövid tájékoztatás után (mert hát ugye mégsem bízzuk akárkire a fiunkat vagy akár lányunkat) távoztak. Nyilvánvalóan a személyiségünkkel, a karizmánkkal és finom humorunkkal vettük le őket a lábukról.

 

A szülők távozása után a szobákhoz indultunk, nem is üres kézzel… fejenként átlag 41 kg csomagot cipeltünk be minden szobába. Mindenki azzal lehetett egy szobában, akivel csak szeretett volna. A szobák színvonalára szerintem kár szót vesztegetni, majd beszélnek a képek helyettem. A pakolás után szellemi vezetőnk letűzte a képzeletbeli lobogót, megteremtve az alkalmat a bemutatkozásra. Persze a bemutatkozás után hatalmas ötletek felvetésére kerül sor, az este további részét illetően. Leggyakoribb kérdésként a lovaglás vetődött fel: „ma már nem lovaglunk?” Hát igen, tudtam hogy a kiszámíthatatlan sors lovasemberek közé vetett… Elég érdekes is volt, merthogy a tábor előtt sosem ültem lovon. Gondoltam, majd ezen a héten debütálok jól. Azt viszont nem gondoltam, hogy amikor hazajövök, azonnal olyan hely keresésébe fogok, ahol tudnék lovagolni. A biztonság kedvéért azért még kiálltam a szakadó esőbe táncolni. Még érkezésünk estéjén kipróbáltam az íjakat, amiket vittünk, és megállapítottam, hogy várakozáson felül teljesítenek. Tibibá pedig megállapította, hogy én is várakozáson felül teljesítek az íjászat terén. Mivel már szürkület volt, néhány sorozat leadása után elindultunk, hogy elfogyasszuk első vacsoránkat Szarvaskenden: bográcsgulyás. Aztán biliárdoztunk, kártyáztunk, meg volt ott még jó néhány komoly tennivaló. Például, néhány idegesítő légy kiiktatása (ez csak az első néhány nap volt az én dolgom-aztán színre lépett Gábor barátom, aki, mint később kiderült, a Legyek Ura, személyesen). Éjszaka pedig csapatunk néhány egyetemista lánnyal bővült.

 

Aznap már nem lovagoltunk, de másnap délelőtt első lovas élményem megtörténhetett… volna, ha nem papucsban érkezek a lovardába. Ami egyébként hatalmas volt, amatőr atlétaként a borítást homok és lösz keverékének beazonosítottam, és megállapítottam, hogy ez bizony távolugráshoz kicsit kemény, de legalább van vagy 55 méter hosszú.  Hát igen, utólag meg is bántam hogy kimaradt ez a reggel. De a délután hamar eljött, és máris Liza nyergében találtam magam… ami, mint később kiderült, gyereknyereg volt, így félig kengyel nélkül kellett próbálkoznom a könnyű ügetéssel… a délután eredménye egy könnyed talpgörcs volt, de még így is úgy vártam a másnap reggelt, hogy nagyon.

            

             Másnap már kengyellel lovagoltam, egész jól ment. Aztán délután egy kicsit még jobban ment. Persze a reggel és a délután között még történt néhány dolog. Például, rögtönzött íjászoktatást tartottam. Volt, aki egészen fogékonynak látszott. És volt, aki nem annyira. Először bálákra lőttünk, aztán kaptunk két hiper-szuper polifoam céltáblát, amikről íjászéletem túlnyomó részében csak álmodhattam. Persze az első nyílvesszőt nem a fiatal generáció valamely képviselőjének, hanem 17 éves unokatestvéremnek, Andrisnak sikerült eltüntetnie. A bálák közötti kis rést találta el precízen, pedig nem hittem volna, hogy valaki már az első lövések alkalmával véghezviszi ezt a feladatot. Ezen kívül kb. egy méter vastag szalmába ugráltunk néhány méter magasságból, a bátrabbak 3 bála magasságából, a kevésbé bátrak 2 bála magasságából… aztán persze már a kevésbé bátrak is 3 bála magasságából. Megettük az ebédet, kicsit pihentünk, segítve az emésztést. Frizbiztünk egy kicsit (ezúton szeretném megköszönni Kitti, a játékos németjuhász közreműködését a játékban), aztán eljött a délutáni lovaglás ideje. Mikor végeztünk vele, már majdnem kész volt a vacsora, aki akart, még átöltözhetett. Megettük a vacsorát is, majd ott folytattuk, ahol előző este abbahagytuk: csak most volt már sakk is meg malom, ami előző este kimaradt (hogy is maradhatott ki?). A kisebbek 22 órakor indultak aludni, mi meg nem tudom mikor aludtunk el, de az biztos, hogy olyan későn, hogy az már korán. Keddi programunkba beletartozott volna a fürdőzés a völgyzáró gát tavában, de az égiek nem voltak velünk kegyesek: a hét hátralévő napjainak túlnyomó részén szakadt az eső. A maradék részén meg leginkább szemerkélt. Nem mintha ez gondot okozott volna nekünk, akik mindig is úgy tudtak improvizálni: íjászkodtunk megint és ugráltunk a bálákról, tudni illik fedett helyen lehetett mindkettőt művelni. Én ettől függetlenül eláztam, mert feltétlen 35 méterről szerettem volna lőni, így ki kellett állnom a fedett rész alól. Mire ebédidő lett, olyan pocsolyák lettek, hogy mezítláb kellett átvágnunk. Ebéd után eljött a pihenő ideje (legalábbis nekem). A délutáni lovaglás hamar eljött. Aztán a vacsora. Az volt itt a legjobb, hogy valaki mindig kitalált valamit, és soha nem unatkoztunk. Én legalábbis nem unatkoztam itt egy percet sem.

            

             A szerdai nap hasonlóan telt, de elmentünk ebéd után lovaskocsival tájat nézni. Nekem sikerült kiejtenem a szobakulcsot a zsebemből (leesett a kocsiról), amit aztán végülis akrobatikus mozgásokkal, kaszkadőr közreműködése nélkül visszaszereztem, a mozgó hintó ellenére. Kb. az út felénél megálltunk egy kisebb „zenés szórakozóhelynél”, ahol mindenki fagyizhatott, ihatott (csak alkoholmenteset!). Lovaglás természetesen szerdán is volt reggel is és délután is. Este, vacsora után 3 csapatra oszlott a tábor, véletlenszerű csapatosztást követően: játékos vetélkedő következett, vicces (pl. versírás) vagy idegesítő (pl. ördöglakatok) Ezután a táborban elég sokan csak „Deniblú”-nak szólítottak.

 

Csütörtökön a reggelit követően, már menetrendszerűen következett a lovaglás. Ezen a napon lovagoltam először futószár nélkül (örök emlék lesz: köszönöm Baby-G). Erre a napra is volt tervezve strand, ezt is elmosta az eső… ehelyett a már közkedvelt íjászkodás és báláról ugrálás következett, miközben körülöttünk az eső nagyon igyekezett elrontani a kedvünket… hát esélye sem volt. Miután jól elfáradtunk, lefeküdtünk vagy leültünk szépen sorban a bálákra. Tibibá, a kultikus alak fényképeket készített a társaságunkról, aztán átvettem a gépet és én is megpróbálkoztam a feladattal. A bálák közé esett cipő visszaszerzésével tovább növeltem az amúgy is tekintélyes személyi kultuszomat a táborozók között. Rövid tanácskozás után eldöntöttük, hogy a szakadó esőben kelünk át a mesterséges tóra hajazó tanyán. Cipőnket és zokninkat levetve, volt aki lépve, volt aki ügetve vagy vágtázva, átkeltünk a tengeren. Majdnem olyan volt, mintha vízen járnánk, ezt csak a kavicsok enyhe nyomóhatása cáfolta a talpunkon. Elfogyasztottuk az ebédet és pihentünk. Délután a még mindig szakadó esőtől nem zavartatva indultunk a fedett lovardába. Lovagoltunk egy jót, néhányan elindultak vacsorázni, mások kivezették meg lenyergelték a lovakat, ahogy azt kell. Vacsora után következett a menetrendszerű társasjátékozás, biliárdozás, csocsózás. 22 órakor pedig a kisebbek elmentek aludni, mi meg megint ott voltunk másnapig, de éjfélkor nem koccintottuk egyszer sem. Kár érte, majd jövőre (vagy még idén).

 

A pénteki nehéz ébredést követően reggeli, lovaglás, majd újra kirándulás a lovaskocsival… de ezúttal elromlott a fék, Laci bácsi ügyességének köszönhetően mindenki sérülés nélkül megúszta a vészhelyzetet. Miután ettünk-ittunk, elindultunk visszafelé, sík úton, ahol nem jelentett problémát a fék hiánya. A tanyán pedig már az ebéd várt minket. Ebéd után a fiatalabb generáció kérésére elővettük lengőteke-készletünket és bajnokságot játszottunk, amit Balázs barátunk nyert meg, egészen elképesztő teljesítménnyel. Gratulálunk! Aki épp nem lengőtekézett az focizott vagy frizbizett. Hamar elérkezett a délutáni lovaglás, majd a vacsora ideje. Este vacsora után, a vetélkedőben kialakult holtversenyt eldöntő darts-versenyt rendeztünk: az összesítésben csapatom, A Kiválasztott-The Chosen győzedelmeskedni tudott. A jutalom: pólók, sapkák, lufik. A darts-verseny után szalonnát sütöttünk: végre kegyesek voltak hozzánk az égiek, és nem mosták el az estét. 23 óra körül elindultunk éjszakai túrára. Az egész társaságnak tilos volt az elemlámpa használat, kivéve azt a rövid szakaszt, amíg aszfaltúton mentünk: hátul Tibibá, elöl pedig jómagam gondoskodtam csoportunk jól láthatóságáról. Az utunk a kukoricásba vezetett, ahol ugyan néha kisebb pocsolyákba botlottunk, de sikerült minden akadályt leküzdenünk. El akartunk érni egy nagyobb erdősávot, de mivel a kukoricás már inkább nádasra hasonlított egy ponton túl, visszafordultunk. A visszaúton különös hangok után hatalmas vaddisznólábnyomot találtunk a puha földben. Hirtelen ötlettől vezérelve előresiettem a csoporttól, meggyőződtem hogy senki nem lát, és bebújtam a kukoricaszárak közé. Ott szépen bevártam a csoportot, zörögtem egy kicsit, mire mindenki rémüldözött, aztán mint egy vérfarkas, kirontottam a kukoricásból… hát, attól a sikítástól, amit a lányok produkáltak, még én is megijedtem, pedig az nem állt szándékomban… De végülis megfelelő betetézése volt utolsó együtt töltött esténknek. Háromnegyed egy körül visszaértünk a táborba, ahol a kisebbek nyugovóra tértek. Mi egy kicsit még beszélgettünk.

 

Szombaton reggeli után még lovagoltunk egyet (ekkor mentem először elől az osztálylovaglás során-köszönöm Szonja). Reggeli után lovaskocsival lementünk a Döröskei víztárazóhoz… fürdeni nagyon hideg volt a víz, de egy jó kis túrát még tettünk az erdőben, sikerült csalánba is lépnem, láttunk siklót is (egy-két ember meg is fogta…). Az úton vissza a szekérhez még meghallgathattuk Balázs néhány világklasszis viccét, amikből most inkább nem idéznék. Köszönöm a megértést. Amikor visszaértünk a táborba, már néhány szülő meg is érkezett a gyermekéért. Azért az utolsó ebédet még közösen fogyasztottuk el… aztán szép lassan távoztak a táborból a résztvevők… volt, aki sírva. Az elévülhetetlen érdemeket szerzett Tibibá rövid megbeszélése után Szabó úrral mi is elindultunk haza.

 

Mióta hazaértünk (körülbelül 2 hete) találtam egy helyet, ahol tudok lovagolni, eddig háromszor voltam, és a rövid vágtáig jutottam.

 

Unokatestvérem szavait idézve: ,,Szarvaskend a legjobb hely a világon, Mindig vissza-vissza vágyom!”

 

Kinek köszönhető mindez? Szabó József úrnak, Zolinak, Elvirának, Nikónak és minden más személyzeti tagnak a remek szállásért és környezetért. Laci bácsinak, Hajninak és Zsókának, akik megszerettették velem a lovaglást. És nem utolsósorban Tibibának, aki mindezt megszervezte, és felejthetetlenné tette.

 

Szerintem minden táborozó nevében szólok, amikor azt mondom, köszönjük szépen ezt az egy hetet nekik!

 

 

 

                                                                                                                            Gulyás Tibor, Törökszentmiklós

 

Kedves Táborozó!

 

      Ha kedved van kipróbálni a lovaglást, vagy szeretnéd fejleszteni a lovagló tudásod, ha szereted az érintetlen természeti környezetet, ha érdekel a kézművesség, az íjászat, ha szeretsz az állatokkal foglalkozni, ha szeretnéd megismerni Magyarország legszebb Nemzeti Parkját, ha szereted a tábortűz melletti hangulatot, a kalandot és a játékot. Ha barátokat keresel.

 

Gyere és táborozz velünk!

 

      A táborok helyszíne: Vas megyében, Szarvaskenden, a Szabó Tanya. Az Őrség és a Vasi Hegyhát találkozásánál, érintetlen környezetben, korszerű, minden igényt kielégítő, hangulatos táborhelyen. A hatalmas területű (7 hektáros) körülkerített táborban saját étterem, konyha, közösségi helységek, istálló (35-40 lóval) és a fedett lovarda mellett játszótér, sportpálya (foci, streetball) is található.

 

Erdei iskolák 19 500 Ft-tól,

5-7 napos táborok már 23 500 Ft-tól

 

      A részvételi díj tartalmazza: a szállást (pótágyak nélkül, legfeljebb 86 fő részére 2-4-8 ágyas, fabútoros, igényes szobákban); napi négyszeri étkezést (Minden nap friss gyümölccsel.), a tematikus kirándulások költségeit (Őrségi Nemzeti Park, Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Balaton, Rába, Szombathely, Kőszeg, csoportos igény esetén Adriai-tenger, Ausztria, Szlovénia); a tábori programok költségeit: kézműves tevékenységek, íjászat, játékos természetismeret óra, lovaglás (minden nap, szakemberek segítségével), kirándulás a Döröskei-tóhoz (fürdéssel) és a táborhely által nyújtott szolgáltatásokat (lovas kocsizás, állatgondozásban való részvétel (lovak, póni lovak, bocik, kecskék, bárányok, nyulak, kutyák, cicák stb.), sporteszközök, játékok használatát.

      Csoportos igény (min. 25 fő) esetén: A táborba és onnan haza történő utazás szervezése. Adriai kirándulás 6000 Ft/fő, Savaria Karnevál látogatása (www.savariakarneval.hu) belépőkkel 2 000 Ft/fő.

      Elérhető kedvezmények: Testvér-kedvezmény: 3000 Ft/gyermek, több mint 10 fő együttes jelentkezése esetén 1500 Ft/fő. A kedvezmények össze nem vonhatók.

      A részvételi díj nem tartalmazza: A táborhelyre (Szarvaskendig, vagy Körmendig) és az onnan vissza történő utazást egyénileg, a táborozóknak kell megoldani. A táborok minimum létszáma 25 fő! A gyermekekkel, létszámtól függően 2-5 szakember és a tábor személyzete foglalkozik folyamatosan.

 

Elérhetőségek, információk

Ökojáték, ökokézműves